Current

Current ★★★★

"Hova mégy, te őrült?"

A közvetlen generációmhoz tartozó egyik kedvenc valamikori filmkritikus újságíróm nemrég ezt 5 csillagra tette itt - én még aznap éjjel feltettem a watchlistre, most meg megnéztem. Helyesen bíztam a jó ízlésben. 🙂

A filmről tudvalévő, hogy - hasonlóan a Sátántangó-féle Tukához, ami 10-15 km-re van tőlem - ezt is a környezetemben, Tiszaszederkényen (avagy ’Szederkényen, ami ma már Tiszaújváros) forgatták. Említik még Vásárosnaményt (’Namény) is - ott is jártam már annyi idősen, mint a film főhősei. Ráadásul pontosan ugyanazzal a céllal: a nyári melegben bulizni a barátaimmal a Tisza-parton. Nagyon könnyen bele tudtam hát képzelni magam ebbe a népies-vidékes-vadregényes környezetbe. Emiatt van is egy "olyan, mintha ez velünk történt volna" érzés bennem a film után. Hogy ez a mi történetünk. Vagy apáinké-nagyapáinké. Esetleg a helybélieké. 😃
Egy mondatban a film: fiatal srácok jól érzik magukat a Tiszánál, aztán eltűnik az egyik haver. Végig nagyon figyeltem, de nem jöttem rá, hogy mi, mikor és hol történt. A legvégén elmondják, hogy mi lett vele - képes voltam újranézni emiatt az első 20 percet, és tök nyilvánvaló volt pedig.

A korabeli kritikusok az "esetleges párbeszédeket" kritizálták. Nekem pont az volt az egyik kedvencem. A mai napig ilyen stílusban beszélnek a vidéki öregek. Bár azért a legtöbbjük csak szeretne ilyen színvonalon beszélni 2020-ban. 😅 A néhol faarcú színészi játékba inkább bele lehetne kötni, de az is tűrhető volt. Főleg mai szemmel nézve. Itt nem is magán a játék erősségén volt a hangsúly (mint pl. egy Őze/Latinovits filmnél), hanem a szomorú, vidéki, egyszerű emberekről - és ezt jól hozták. Tetszett, hogy 18-20 éveseket 20 évesek játszottak el, nem 30 körüliek. Az abban az időben szidott dialógok ma 4 szóban lennének maximalizálva, és azoknak is rendszerint leharapnák a mondatok elejét vagy végét, amolyan elfogadott "beleszaromos igénytelenség" lenne mint általában lenni szokott, meg átirkálnák ilyen-olyan fejlesztés keretein belül csomó pénzért, aztán nem értenék, hogy miért írja az egyszerű mozinéző, hogy gagyik a párbeszédek. Úgyhogy csak annyi, hogy becsüljük meg ezt a filmet, mert ez valóban jó!

Megkapó, emlékezetes jelenetekkel bír. A zene is egyedi ízt adott neki, volt itt Kossuth rádió szignál, halotti siratós ének, Vivaldi, tán Bartók, meg valami másik komolyzene is. És volt egy menő long take is benne: házakon és ablakokon (egy pillanatra Sáráék is véletlenül befigyeltek az ablak tükréről 😂) átívelős, emeletről lemenős, utcán főhőst követős-féle finomság. 😋 Orson Welles-i magasságok! Az esti, sötét, tetemet keresős résznél meg a világításra állt fel. Az is baromi kreatív volt. Egészen elképesztő volt az operatőri bravúrmunka a druszámtól! Sanyi a legnagyobb király!

A szerzőtől, Gaál Istvántól amúgy a film után azon nyomban megnéztem 2 rövidfilmet, valamint kinéztem még egy játékfilmet, a Holt Vidéket '72-ből, Törőcsik Marival. Meggyőződésem, hogyha ez a film magyar helyett francia vagy olasz lett volna, akkor az egész világ rajongott volna érte, és ma egy kötelező alapfilm lenne, kb. amolyan Agnès Varda Cléo 5-től 7-ig vagy Pasolini A csóró nagyságban. Na, de kit érdekel ez? Hiszen ez az igazi magyar új hullám!

A két intellektüel részben mentegetőzik és csak dobálják a nagy, tudományos szavakat, a harmadik csak rágyújt, a negyedik lelép majd visszatér, az ötödik azt kamuzza, hogy volt közöttük viszony (hogy ne szívassák az esetlenebb eltűnt srácot), a hatodik meg magába zuhan, és a tehetetlen dühét a faaprításon tölti ki. Film a bizonytalanságról, a felelősségről, az egyénenként eltérő feldolgozásról.

Erős nyolcas, 8.5/10.

SanyiAntek liked these reviews